Avagy a cetcápa a létező legnagyobb hal! És együtt úsztunk vele! 

De kezdjük az elején: amikor Moalboal vált a búvárúticéllá, abban fontos szerepet játszott, hogy a környéken cetcápák tanyáznak! A búvárbázis ilyenkor általában nem igéri fixre a dolgot, de itt adtak egy opciót, hogy ha a 10 merülés alatt nem találkozunk cetcápával, akkor be lehet fizetni egy 1 napos túrára (2 merülés), ahol garantálják a cetcápákat. Utána néztünk, és kiderült, hogy ez afféle turisztikai attrakció, folyamatosan etetik az állatokat, akik így már teljesen oda szoktak - nos emiatt volt némi para, hogy igazi turistalehúzós móka lesz - de  sajnos - bár igen gazdag élővilág várt minket Moalboal környékén - a nagyvadak elkerültek minket...

Szóval befizettünk az oslob-i túrára, hétfőre tettük, mert mondták a helyiek, hogy hétvégén azért sokan vannak...

Kb 2 óra volt a szállástól, a búvárcuccaink már a parton vártak szépen a szokásos ládáinkban, a guide megtartotta a szokásos merülés előtti eligazitást, és külön ki emelte, hogy nincs cápatapi, mert az sok-sok pénzbe fáj! Persze ha ő megy neked az nem számit, meg készüljünk fel, hogy ha pajkos kedvükben vannak akkor labdáznak kicsit s búvárokkal... 

Hát nagy várakozással merültünk a víz alá. Szilvike szokásosan megnyerte a kameratőri feladatokat. 

Maga a merülés: partról beúszás, 5-10 méter között nagy mozgások, folyamatos kiegyenlítés, cápafigyelés:) 

Aztán jött a busz! Amikor először megláttam a 10 méter körüli cápát - hát emelkedett a pulzus! Hiába tudtam, hogy ez csak szürcsölős cápa és rám szinte teljesen veszélytelen, de amikor a víz alatt villant a cápakopoltyú, akkor azért beránt a para. Na meg a mérete! Tényleg akkora mint azok a helyes kis bkv csodák amik a várba viszik fel az embert! Tényleg figyelni kellett, mert amikor cirkálás közben vészesen közel került hozzám a nálam nagyobb farokuszonya, akkor tiszta volt, hogy egy nagyobb farokmozdulattal simán kiütne!

40 percig uszkáltak közöttünk ezek a gyönyörü hatalmas jószágok, probáltuk filmen, képen megörökiteni, de amugy is felejthetetlen percek voltak ezek! 

Ebéd, palackcsere és újabb 40 perc a paradicsomban! Eleinte tartottunk tőle, hogy ipari mennyiségű turista lesz a helyszínen, de szerencsére nem így volt! Az kétségtelen, hogy a snorkeleseket folyamatosan hozták-vitték a csónakok, és mindig láthattuk a felszínen taposó lábakat, de a mélyben csak mi voltunk 6-an, a két gájd na meg a cetcápák! 

Egy viszonylag nagy területet foglal el az attrakció, tehát simán lehetett volna, hogy látótávolságon kívül egy másik búvárcsapat is mókuskodik, de tényleg egyedül voltunk! A búvárok indulóhelye is elkülönül a snorkelezőktől, így aztán tényleg teljes nyugalomban élvezhettük a cetcápák társaságát!